*Zoe
Az út szörnyen telt. A szüleim végigénekelték az egész utat
és kénytelen voltam végighallgatni, mert a fülhallgatóm a csomagtartóban lévő
táskámban maradt, aztán mikor elértünk a reptérre akkor valamivel jobb volt,
mert abbahagyták az éneklést. A repülőn én nagyon jól elvoltam. Végre hozzám
került a fülhallgatóm és a telefonom, így mindjárt jobban éreztem magam. De
csak egy ideig, mert mögöttem egy kisfiú ült, aki folyton az ülést rugdosta.
Egy jó darabig tűrtem, de aztán hátrafordultam. A kis srác mellett ott ült az
anyukája. Miért nem csinál már vele valamit?
- Elnézést! – szólaltam meg, mire a nő rám emelte a
tekintetét. – Rászólna a kisfiára, hogy ne rugdossa az ülést?
- Nem! – válaszolt nemes egyszerűséggel.
Egy pillanatig döbbenten pislogtam rá, majd visszafordultam
és beletörődtem, hogy rázós utam lesz. Csak ültem, ültem és ültem, a kisfiú
pedig csak rugdosott, rugdosott és rugdosott. Bárhogy is ültem akkor is
éreztem, hogy az a kenguru gyerek rúgkapál, vagy mit csinál mögöttem. Ennek a
gyereknek az anyja ritka hülye az biztos! Örültem mikor végre leszálltunk. Vagy
mégse? Megint kocsiba kerültünk, így a szüleim megint rákezdtek az éneklésre.
Összenéztünk Deannel, aki vállat vont és ő is csatlakozott hozzájuk. Idióta! Már
csak akkor éreztem magam a legjobban mikor megérkeztünk. Nem gondoltam volna,
de így volt. Átmásztam Deanen (nem tudom, hogy miért nem az én ajtómat
használtam) és kinyitottam a kocsi ajtaját, amin szó szerint kiestem. Gyorsba
felálltam és leporoltam magam. Mikor felnéztem szembe találtam magam egy
látszólag jó módú, gazdag családdal, akik furán méregettek engem. Kínosan
nevetve megfordultam és inkább segítettem a szüleimnek kiszedni a csomagokat a
kocsiból. Megfogtam a bőröndjeimet és elindultam balra.
- Zoe, a másik irány! – kiabált utánam apa, én pedig
megpördültem a tengelyem körül és a családom nyomába eredtem.
A távolba megláttam két teljesen különböző házat nem is
olyan messze a parttól. Az egyik jó nagy volt, fehérek voltak a falai és piros
a cserepe. Egy kicsit hasonlított egy családi házra. Szép kertje volt
pálmafákkal és egy modern hinta ággyal. A kertben voltak még székek és
asztalok, minden, ami kell. A másik ház elég kicsi volt szinte eltűnt a másik
mellett. Az már nem volt valami modern. Konkrétan egy faház volt, amibe maximum
két szoba lehet. Annak nem volt kertje, sőt semmi sem volt körülötte! Nem
messze tőle a parton két nagy pálmafa és ennyi! Inkább a nagy házat néztem és
reménykedtem benne, hogy oda tartunk. De sajnos engem ma kerülget a szerencse
és simán elsétáltunk az álomház mellett. Tudomásul kellett vennem, hogy egy
poros romhalmazban fogom tölteni az egész nyaramat. Közben a mellettünk lévő
ház ideiglenes lakói is megérkeztek, akik nem voltak mások, mint az a jómódú
gazdag család. Egy anyuka, egy apuka és két gyerek. Egy velünk egykorú lány és
fiú. A lány lenézően méregetett minket, a fiú pedig ránk se hederítet.
A házba beérve nem is volt annyira szörnyű. Fogalmazzunk
úgy, hogy egész tűrhető, ahhoz képest amilyennek elképzeltem. Igazam volt és
két hálószoba van, egy nappali féleség, egy konyha, egy nagyon kicsi fürdő,
amibe csak egy zuhany van és egy mosdókagyló.
- Apa, hol van a WC? – kérdeztem, amikor már vagy egy teljes
percig álltam a fürdő ajtóban összeráncolt szemöldökkel.
- Ó, hát itt kinti WC-k vannak! – mondta.
Felvont szemöldökkel néztem rá, ő pedig kivezetett az ajtón
és legalább 5 perc gyaloglás után odaértünk. Egy fából készült gigantikus
doboz? Hát ez remek! Míg a szomszédba van, vagy 5 normális klotyó nekünk majd
ki kell folyton menni egy cseppet sem higiénikus fa tákolmányba! Na, ne én nem
fogom itt elvégezni a dolgom! Különben is rossz emlékeim vannak a kinti
WC-kről! Egyszer, amikor egy táborba voltam ugyan ilyen mellékhelyiségek
voltak, és amikor éjjel kimentem akkor megtámadott egy mosómedve, ami az
erdőből jött ki. Nem valami kellemes érzés! Bah, ez a hely szörnyű! Még egy
normális budit se tudnak berakni! Igaz szép a kilátás meg minden, de akkor is! Inkább
visszafordultam, hogy kiderítsem, hogy melyik szobába kerülök. Bár ne tudtam
volna meg! Anya és apa természetesen együtt, én pedig Deannel kerültem egy
szobába. Hát ez remek! Ennél nem is lehet rosszabb! Mindegy nem bosszankodok
tovább! Úgy döntöttem körül nézek a környéken, mert nem bírtam tovább ott
lenni. Ez a hely szörnyű! Minden tele van homokkal. Mi a jó ebben? Na, mindegy!
Elhatároztam, hogy megnézem milyen a víz. Átvettem a fürdőruhám, fogtam egy
törölközőt és kimentem a partra. Ledobtam a törölközőmet a homokba és közeledni
kezdtem a víz felé. Még csak a bokámat érte a víz, de éreztem, hogy nagyon
hideg. Sebaj, majd szép lassan egyre beljebb megyek és akkor nem lesz gond.
Csak, hogy a tervemnek annyi lett, mert egy csapat idióta elfutott mind a két
oldalamon, így felverték a vizet és lefröcsköltek plusz még fel is borítottak.
Köszönöm? Felálltam és inkább visszamentem a házhoz. Amúgy is kezd sötétedni!
- Ilyen hamar visszajöttél? – kérdezte anya, ahogy beléptem
az ajtón és leültem egy székre.
- Ja, ez a hely unalmas! – mondtam unottan.
- Igen, láttam, hogy nem tetszik! Ezért írattalak be egy
túrára a dzsungelba! – közölte velem halál nyugodtan.
- Hogy mi? – növesztettem nagy szemeket. – Nem küldhetsz el
a semmi közepére!
- Te mondtad, hogy unatkozol! Most legalább nem fogsz! –
tárta szét a kezét. – Holnap reggeli után indulsz!
- Hurrá! – gúnyolódtam, majd felpattantam a székről és
beviharoztam a szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése